Integráció

Mi, óvónők, akik olvastuk ezt a cikket, mi tudjuk, hogy itt nem egy kiégett ember sirámairól van szó.

Integráció? Divatos kifejezés, divatos integrálni, csak a feltételeket felejtik el megteremteni ehhez. Ezt mi, óvodában dolgozók mindannyian tudjuk. 25-30 gyermek mellett nem lehet egyéni bánásmódot, fejlesztést biztosítani. Nem tudunk az integrált gyermeknek megfelelő körülményeket biztosítani a megfelelő fejlődéshez. Nincs mellettünk szakember, nincs speciális eszközkészlet. Tulajdonképpen semmi sincs. Csak a határozat, hogy a gyermeket fel kell venni. Csoportpénz? Tisztasági csomag? Ezeket nem is lehet kérni. Hiszen a fenntartó biztosítja a működést. Elcsodálkoznának az itt kommentelők, ha tényleg csak azt használnánk az óvodákban, amit a fenntartó biztosít. Szinte már mindent a szülők fizetnek. Az is igaz, hogy nem minden óvónő gondolkodik így. Vannak, akiket nem zavar a gyerekek szerepeltetése. Nem zavarja őket, hogy a vadintegráció miatt nem fejlődnek a gyerekek. Nem zavarja őket, hogy nem viszik a gyerekeket levegőre, mert sokat kell öltöztetni. Vannak ilyenek.

De Gabi, aki ezt a cikket írta, nem ilyen! Őt zavarják a lehetetlen helyzetek, körülmények. Ezért írta ezt a cikket. Csak sajnálni tudom, hogy ilyen sokan félreértették.” –  Zsuzsa

Azonban szülői oldalról is érkeztek olyan észrevételek, amelyek mellett nem mehetünk el, hiszen a cikkben a szülők is meg lettek szólítva, méghozzá eléggé kritikusan.

„A lányomra egyetlen egyszer volt panasz az oviban, mégpedig hogy bugyit kellett cserélni rajta, mert történt egy kis baleset. Kérdeztem a körülményeket. Kiderült, hogy ebédelés közben jött rá a hasmars, amit az óvónő nem tudott tolerálni, végig kellett ülnie az ebédet, mint a többieknek. A fiam kiscsoportosként végigsírta (én is vele együtt) az év végi szereplést, merthogy ugyan megtanulta a kis versecskéjét, de a szülőkkel és pedagógusokkal tömött teremben nem merte elmondani. Sosem felejtem el, az óvónő úgy nézett rá, mint a véres rongyra, és úgy rángatta vissza a sorba. A vezető óvónő is jelen volt, így aztán itt igazán az óvónők szereplése volt a lényeg, nem a gyerekeké. Következő évben más oviban kezdtünk.” – Renáta

„Nem is olyan messze Pesttől van egy óvoda, ahol a szülőnek nem köszönnek reggel, a dajkák beszélgetnek, amíg a másik elkésik, és igen, fel lehet kelni 1 órával korábban, a gyerekeknek mindig akkor kell kakilni, mikor már felöltöztetek, és a kedvenc dinó ott maradt, de a dajka, akinek az a dolga, hogy segítsen, nem segít, nem köszön. Ahol a váltóruhát a te gyerekedéből pótolják a másiknak, ami sose kerül vissza, ahol a konfliktuskezelést úgy oldják meg, hogy bekapcsolják a tévét. Ha nincs váltóruha, aludjon abban, amiben kint volt, nincs fogmosás, hisz még egy fürdőt építeni nem lehet, és igen, talán nem azért kellene jópofiznia a szülőkkel, hogy milyen hasznot tud kihúzni belőle, aki tud, úgyis segít, hisz egész nap ott van a gyereke, de aki nem tud, mert nem az a szakmája, azzal lehet bunkózni, nem baj, hogy a paraszt egész nap aggódik, hogy úristen, ilyen köszönni nem tudó, flegma bunkókra hagyta ott a gyerekét! Mert vidéken nincs másik ovi, csak ha szerencséd van!” – Hajnalka

„Két gyermekem van. Az egyik Magyarországon volt ovis, a másik Svájcban. Gyökeresen megváltoztatnám a magyar rendszert.

Svájcban sokkal nehezebb egy dolgozó anyának megoldani mindazt, amit otthon az anyák a seggük alá kapnak az óvodáktól. Mégsem tartom normálisnak, hogy a gyerek 3 éves korától »le van adva«. Svájcban a gyerekek 11:45-kor indulnak haza az óvodából és iskolából egyaránt. A család együtt, otthon ebédel. Az ebédidő 1-1,5 óra a szülőknek, az óvoda, iskola 13:25-kor kezdődik, és négy óráig tart (nem ötig-fél hatig). Lehetőség van a kötelező tanítási időn kívül »napközit« igényelni, valamint ebédet is.

„Köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket. Jó összefoglalója a mai óvodai helyzetnek. Kár, hogy a hozzászólók többsége nem értette vagy félreértette. Ők azt hiszik, hogy ezeket a mondatokat egy kiégett, pályára nem való pedagógus írta, aki itt siránkozik. Pedig mekkorát tévednek! Ezeket a sorokat a pályáját szerető, azért aggódó pedagógus írta. Egy olyan pedagógus, aki szereti a gyerekeket, és ezért sok mindent tesz is.