Amikor a karodban tartasz egy pici gyermeket, elönti a szíved valami csodálatos melegség. Nem hasonlítható semmihez. Olyan meghatott, mély tisztelet a csoda iránt, ami maga az élet. Felismered kicsiny törékenységét, apró azonosságod vele. Igen, veled. Egészen addig a pillanatig ebben a különleges szeretet (AGAPE) állapotban vagy, amíg a tudatod el nem kezd analizálni. – Ó, az én gyermekem! – Az én unokám! – Az ÉN, valakim! Mert innen válik tárgyiasítottá