Lustaságom

Amiért megosztom ezt a képet, az egy hosszabb történet. Én alapvetően egy fizikailag lusta lány vagyok. Egyáltalán nem jellemző, hogy olyanokat mondanék, hogy: “Fú, ki sem bírok egy hetet edzés nélkül” vagy: “Ha nem futok két napig, már rosszul vagyok” és hasonlók. Igenis elvagyok akármeddig mozgás nélkül, és mindig el is voltam.

2,5 éve kezdtem heti egyszer úszni, mivel annyiszor elmondjuk a betegeknek, annyiszor megírjuk cikkben, és annyiszor lektoráljuk amit leírt más, hogy:

Az egészség megőrzéséhez heti 150  (3×50, 5×30, stb.) percet mozogni kell.

Ki fogja támogatni a felnőtt gyerekeimet? Ki lesz dögös a férjem oldalán? Ki fogja lerakni a bontott téglát a gyepszegélyre, ha én töttyedt leszek, vagy ha elvisz valami elkerülhető nyavalya?

A fenti előirányzatból 60 percet tudtam akkoriban abszolválni. Majd, hogy legyen valami cél, elmentem az Öböl-átúszásra, és ugyanabban az évben a Velencei tóúszásra. Ott láttam a bringásokat, akik a vízből kijőve még mentek egy kört a tó körül és irigy lettem rájuk. Sajnáltam, hogy a triatlonhoz futni is kell, mert utálok futni és nem is voltam hajlandó az utolsó gimnáziumi Cooper-teszt óta. Aztán két nap múlva kimentem a térre, és elkezdtem az 1 perc futás – 1 perc gyaloglás kezdő edzéstervet. Fél évre rá kitoltam a biciklit a kereskedésből és gyorsúszást tanultam.

Ez másfél évvel ezelőtt volt, vagyis a tavalyi és idei triatlonszezont már meglovagoltam. Aki ezt kívülről látja, az felteszi a kérdést:

Mikor van erre ideje?
Valami gubanc biztos van otthon.
Mit szól ehhez a férje?
Ez már az életközépi krízis? Kicsit korán jött.

Ami azt illeti, saját magamnak is feltettem ezeket.

De a triatlon (abban a gagyi és lassan fejlődő formában, ahogy én űzöm) nem más, mint a heti ajánlott mozgásmennyiség olyan formába öntése, ami a személyiségemnek megfelel:

• kell valami cél, mert cél nélkül nem indulok el sehova.
• akkor megyek edzeni, amikor meg tudom oldani, nem kell senkihez alkalmazkodnom – három gyerek logisztikája mellett
• magammal versenyzek, mert a többiekhez képest totál esélytelen vagyok, de ez bőven elég.
• nem kell hetente háromszor ugyanolyan edzésre járnom – már ha tényleg sikerül egyáltalán egy héten háromszor mozognom…
• szeretem a versenyek előtti tömegpszichózist
• és látni azokat, akik többszörösét teljesítik az én távomnak, mert motiválnak.

Amit ezzel mondani akartam, az az, hogy mindegy hány éves vagy, egészen biztosan van olyan mozgásforma, amit te is tudsz és élvezel heti 150 percben csinálni, és ebben semmi fanatizmus nincs, csak a szakirodalom szerint ajánlott egészségmegőrző mozgásadag.